Brev till István Saros från Alice Saros

Objekt Visa hierarki

Istvan och Alice Saros arkiv

Sveriges museum om Förintelsen

Brev

Papper

6 sidor

1946-08-07

Brev till István Saros från Alice Saros. Transkribering beställd av givaren, vilken inkom i samband med förvärv: 1946.okt.22. Salzburg Kedves Pista! Nagyon nehezen veszem kezembe a tollat nem így képzeltem el a találkozásunkat. Nagyon sok mondanivalóm lenne, és mégsem tudom, mit mondjak. Nehéz az írás, szóban elmondani sokkal könnyebb lenne. Mivel az adott helyzet így kívánja, meg kell, hogy birkózzam ezzel a nehézséggel. Kezdem ott, hogy igen meglepett levelének tartalma. Meglepett, de emberileg teljesen meg tudom érteni. Első fellobbanásának és felháborodásának természetes következménye. De ítélkezni és eliténi egy embert a dolgok egyoldalú beállítottsága mellet, lehet helyes és igazságos??? Én védekezni nem akarok és nem is tudok. Nem tudok, mondom, de nem azért, mert védelmemre nem tudnék felhozni elégendő argumentumot. Belülről tart fogva valami, nem tudom világosan az okát, lehet, hogy hiúság vagy büszkeség. Amennyiben a válás mellett döntött én nem állok útjába. Nekem csak egy kívánságom van ezzel kapcsolatban. A házasságunkat közös megegyezéssel bontsuk fel. Azt hiszem teljesíteni fogja ezt a kívánságomat. Nem találom az okát, amiért mi ne nyugodt baráti alapon tárgyaljunk a dolgokról. Végeredményben mi egyszer igen jó barátok voltunk és én érzésben az is maradtam. Mégis meg kell mondajam, én nagyon hosszú időn keresztül vártam magára. Hosszú, hosszú időn keresztül egyetlen vágyam volt magát viszont látni. Lehet, hogy nem hisz nekem, de az igazságot nem találom helyesnek elhallgatni. Minden idegszálammal megfeszített várakozásban éltem évekig. Hetenként 2 böjtnapot tartottam és templomba jártam, amit azóta nem teszek, még drága jó szüleim elvesztése után sem. Teljes visszavonultságban éltem, még a rosszakaróim sem mondhatják az ellenkezőjét, ha ugyan veszik maguknak a fáradtságot visszaemlékezésre. Én sem töltöttem rózsaligetben az elmúlt négy és félévet. Nem akar összehasonlítás lenni tudom Pista, magának sokkal súlyosabb volt. Viszont az én erőmhöz képest, sok súlyos gonddal, nehéz problémával küzdöttem meg. Amennyire drága jó szüleim óvtak és elgördítetek minden nehézséget az életemből, úgy egyik napról a másikra a legválságosabb időkben teljesen magamra maradva és utalva találtam magam. Az, hogy nem mindig oldottam meg a legjobban a problémákat nem vitás, de máshogy nem volt más lehetőségem semmi élettapasztalattal nem rendelkeztem. Sok esetben választottam a könnyebb megoldást, ha nem is a jobb volt, csak azért mert pillanatnyilag a terheket könnyítette. Hónapokon keresztül törvényen kívüli állapotban éltem, mint az űzött vad. Láttam, hogy mennyire nem számít egy emberélet. De az akkori eseményeket nem lehet a békebeli, nyugalmi állapotbéli mértékkel mérni és ítélni. Mindenki a saját bőrét vitte a vásárra, egyik napról a másikra a jövővel nem számolhatva, igen rossz idegállapotban éltünk. Mikor ezen túljutottam jöttek újabb számomra nem kevésbé ismeretlen és nehéz gondok. Számomra a nehézségek ma sem szűntek meg. Talán már egész életemen keresztül sem szabadulok meg a nehéz gondoktól. Az egyetlen szilárd bázisa ma az életemnek a munka. Odáig eljutottam, hogy bízom magamban, tudom , hogy a munkámmal akárhová is kerülök , egy szerény de biztos életnívót biztosíthatok Magamnak. Az utóbbi hónapok folyamán egész szép eredményeket értem el a körülményekhez képest. Azon kívül sokat látok tapasztalok amire szükségem volt és hasznomra válik. Amikor megtudtam, hogy életben van az egész életemet átállítottam. Átállítottam, hogy arra a napra várjak amkor újra otthon lesz. Hogy a maga segítségére legyek minden formában ahogy csak módomban áll. Természetesnek találtam és kötelességemnek. Szeretném ha megértene talán volt ideje körülnézni és „látni” otthonléte óta. Kérem próbáljon tárgyilagosan ítélkezni felettem. Ahogy én ismerem magát jó észbeli képességekkel rendelkezik , mindig fején találja a szöget, nem félek az ítéletétől. A motorra vonatkozólag a következőket közölhetem. A motor Füzöl Ferencnél van, aki tudomásom szerint Balassagyarmaton lakik. Kénytelen voltam odaadni olyanok voltak a körülmények. Ellenkező esetben be kellett volna szolgáltatni, ezt helyesebbnek tartottam elkerülni, mert ebben az esetben semmi remény nem lett volna, hogy egyszer visszakerüljön. Valami írást adtam neki akkor, pontosan nem emlékezem a szövegére , a tartalma körülbelül az volt, hogy én eladtam neki a gépet. A vételárat nem fizette ki az írás szerint 1944 december lett volna esedékes az összeg fizetése. Ezt azért írom, hogyha akadékoskodna maga tudjon a dologról. Neki a birtokában nem lehet nyugta tőlem , egyrészt mert adásvételről szó sem volt, másrészt akkor én már rég nem voltam Pesten. Azon kívül nála van a fényképező gép is amit feltétlenül szintén vissza kell adjon magának. Most arra fogom kérni, hogy menjen el Pesterzsébeten Kovács Dániel tűzoltóhoz átlós utca 29. a házszám nem biztos., de abban az utcában feltétlenül meg fogja találni saját házuk van. Tudni illik a maga összes ruhái és fehérneműi náluk kell legyenek. Rajtatütésszerűen állítson be nyitassa ki a szekrényeket és nézzen utána, hogy talál e ismerős holmit, az ő kezükön veszett el anyámék minden holmija. Nekem azaz érzésem, kell hogy legyen még náluk holmi. Mikor én ott voltam valószínű el volt még rejtve sok minden. Én a ház visszaszerzése miatt adtam nekiírást, hogy nem perelem a holmik elvesztésért. Egyrést akkor még reméltem, hogy drága szüleim közül az egyik talán csak haza jön, és amire én köteleztem magam az rájuk nem vonatkozik. Ugyanaz a helyzet magával kapcsolatban is. Ha esetleg nem találna semmit nyugodtan feljelentést tehet ellenük. De én úgy gondolom eredményes lesz a látogatása náluk mert már félig meddig nyugalomban érezhetik magukat és előszedték a holmikat a rejtekhelyekről. Utána nézhet a fehérnemüknek is az én egész kelengyém is náluk volt meg fogja ismerni a monogramomról. Ez utóbbi nem lényeges csak mellékesen jegyzem meg. Kérem majd közölje velem az eredményt esetleg segítségére lehetek a továbbiakban. Még egyszer kérem próbálja meg a dolgokat tárgyilagosan egy kívülálló szemével tekinteni és ítélni. Szívélyes üdvözlettel: Lici Ui: Kovácséknál 3 lakás van , mind a háromba vezetesse be magát. És kontrolláljon le mindent, Översättning till engelska beställd av givaren, vilken inkom i samband med förvärv: 22 October 1946 Dear Pista, It is very difficult for me to take a pen, I did not have this kind of encounter in mind. I would have a lot to say and yet I don't know what to say. It is difficult to write, it would be much easier to say in words. Because the situation so demands, I have to cope with this. To begin with, I was surprised about the content of your letter. I was surprised, but from a human perspective I can understand it completely. It is the natural consequence of your first outburst and outrage. But can it be right and just to judge and blame a person one-sidedly??? I don't want to and I can't bring up anything in my defense. I can't, but not because I could not make enough arguments in my defense. Something in me keeps me back, I cannot clearly identify the reason, maybe vanity or pride. If you have decided to divorce, I will not stand in the way. I have only one wish in this regard that we should divorce by mutual consent. I think you will fulfill this wish. I can't find the reason why we shouldn't talk about it amicably. After all, we were once very good friends and I still feel as a good friend. Still, I have to say, I've been waiting for you for a very long time. For a long, long time, however, I only had one desire to see you. You may not believe me, but I do not find it right to hide the truth. I had lived with this desperate desire to see you for years. I held 2 fasting days a week and went to church, which I haven't done ever since, even after losing my dear good parents. I lived in total retreat, even my ill-willed acquaintances can't say the opposite, even if they take the trouble to remember. My last four and a half years was not in a bed of roses either. You don't want to make comparisons, I know, Pista, it was so much harder for you. However, compared to my strength, I overcame many serious hardships and difficulties. As much as my precious good parents protected and lifted all the burdens out of my life, from one day to the other I found myself all alone with nobody to rely on in the most distressing times. I do not dispute that I did not always sort things out in the best way, but otherwise I took no choice and had no life experience. In many cases, I chose the easier option, maybe not the better one, just because it temporarily relieved my burdens. For months I lived as an outlaw. I saw how little human life matters. But events of that time cannot be measured and judged by the same measures that apply in peaceful and quite times. Everyone risked their own lives, we lived from hand to mouth, not knowing what to expect. We were in distress,. When I got over this, there were newer and harder problems so far unknown to me. Difficulties have stayed with me until today. Perhaps I will not get rid of the troubles all my life. The only solid basis for my life today is work. I have come to the point where I trust myself, I know that wherever I go, I can provide for myself from my work and can keep up a modest but certain standard of living. Over the last few months, I have achieved quite good results compared to the circumstances. In addition, I see a lot and experience a lot, which I have needed and benefited from. When I found out you were alive, I changed my whole way of life. I changed it to wait for the day when you are home again. To help you in every way I can. I found it natural and my duty. I wish you would understand me and maybe you have time to look around and "see" since you came home. Please try to judge me objectively. As I know you, you have good mental abilities, you always get to the point, I'm not afraid of your judgment. This is what happened to the motor-bike. The motor-bike is at Füzöl Ferenc’s place, who lives in Balassagyarmat, as far as I know. I was forced to give it away, under the pressure of circumstances. Otherwise it should have been surrendered to state property, I thought it better to avoid it, because in that case there would be no hope that it would be returned to us ever again. I gave him some writing back then, I don't remember the exact words, the purport was that I sold him the vehicle. He did not pay the purchase price, it should have been due in December 1944 according to the writing. I'm writing this to let you know in case he objects. He cannot have a receipt from me, on the one hand, because there was no sale, and on the other hand, I was not in Pest anymore. In addition, he has a camera that he must in any event give back to you. Now I'm going to ask you to go to Pesterzsébet to Kovács Dániel firefighter on Átlós utca 29. The house number is not sure, but in that street, you will definitely find him, they have their own house there. All of your clothes and underwear should be with them. You had better visit them unannounced and have wardrobes opened and see if you find any familiar item. All of my mother's belongings were lost in their hands. I have the feeling they should have other things from us. When I was there, most things were probably hidden. In order to get back the house, I gave him a writing that I would not sue for the loss of my belongings. On the one hand at that time, I still hoped that one of my dear parents might just return home, and what I obliged myself to do would not bind them. The same goes for you. If you do not find anything, you are free to file a report to the police against them. But I think your visit at their place will be fruitful because they are more or less safe now and can take their belongings out of the hiding places. You can look for your underwear as well as my whole trousseau was with them, you will recognize it from my monogram. Although this latter does not matter, I just wanted to note it in addition. Please let me know what you managed to achieve, I may be able to help you to go on. Once again, I ask you to try to look and judge things objectively with an outsider's eye. Yours sincerely, Lici Ui: The Kovács family has three apartments, ask them to let you see each and inspect everything.

• Saros, Istvan
• Salzburg

Ungerska

3302939

SMF174

3290821 Volym 2. Inkommande till Istvan Saros Volym

https://samlingar.shm.se/archive/4d9b3e10-cbd4-4f3d-b9bf-b085ccd8e67a