Brev från Istvan Saros till Alice Saros

Objekt Visa hierarki

Istvan och Alice Saros arkiv

Sveriges museum om Förintelsen

Brev

Papper

4 sidor

1946-11-24

Brev från Istvan Saros till Alice Saros, 24 november 1946. Han beskriver vad son drabbats honom under kriget, från tvångsarbetet i Ungern till fångenskap i läger i Uralbergen, samt resan tillbaka till Ungern. Därefter handlar brevet om att Alice träffat en ny man och hur Istvan och hon kan gå vidare mot skilsmässa. Transkribering beställd av givaren, vilken inkom i samband med förvärv: 1946 Nov. 24. Budapest Licim! Sajnálom, hogy utolsó levelem tartalmát félre értetted. nem tudtam megérteni, hogy egy hónap szükséges , hogy válaszolj. Olyan sokat tudnék írni az elmúlt időkről, hogy ezer oldalas könyv is kevés volna. Sajnos már a legtöbb esemény nem aktuális, de vannak olyan dolgok, amit szeretnék veled közölni. Nem tudom emlékszel e még rám , én egy erős akaratú nem egy könnyen megalkuvó ember vagyok. A szovjetföldön rengeteget tapasztaltam és így egész más szemszögből mérlegelem a mi kettőnk között felmerült problémákat. Nem vagyok elfogult egy egész kevés enyhítő körülmény fennforog melletted, de az édeskevés ahhoz, hogy mi visszaállítsuk az elmúlt állapotokat. A sorsot is hibáztatom, de főképp benned volt a hiba. Prímául emlékezem rád, miért? Négy és fél év, míg a szovjetföldön éltem minden gondolatom Te voltál. Sok pokoli szenvedést aránylag könnyebben viseltem el emiatt. Élt a remény bennem, hogy viszont látlak. A távolság nemhogy elidegenített tőled, de még jobban megerősítette az érzéseket veled szembe. A front pokoli szenvedés volt, négy hónap az első vonalban élelmezés nélkül nyári ruhában átlag -30 fokos hidegben. Szadista módon ütötték gyilkolták az embereket. Egy bajtársamat megmentettem erre a keret megbüntetett és eltörte a karomat. Csodával határos módon gyógyultam meg semmi kezelést nem kaptam. Majd következett a fogság, amely első hónapjaiban hasonló szenvedésen mentem keresztül. Nagyon súlyosan megbetegedtem, lefogytam 35 kilóra. De sohasem hagytam el magam, újra megtanultam járni és négykézláb élni. Amikor 1943-ban magamhoz tértem a kórházban nagyon zokogtam az ápolónő kérdezte mi a kívánságom. Ceruzát és lapot kértem írtam Neked. De számtalanszor írtam, minden alkalmat megragadtam, hogy életjelt adjak magamról írjak Neked, nem énrajtam múlott, hogy nem sikerült. Később 1944-ben kezdett jobb dolgom lenni, élelmezési beszerző, majd főnök lettem. Az Uralban a legnagyobb magyar lágerban. Megtanultam németül oroszul románul és politikai műveltségemet is fejlesztettem. Moszkvába kerültem politikai iskolába barátaim most belpolitikai vezetők. Április óta vajúdott a hazautazásom, képzelheted milyen izgalomban voltam. Majd augusztus 13.-án elindultam és 32 napos utazás után az Ural ázsiai részéből haza érkeztem. Fogságom hosszú hónapjai alatt feltettem mindent egy kártyára, ha megtalállak megnyertem a háborút, én sajnos elveszítettem. Debrecenben tudtam meg a zsidók könyvéből, a Tutaj utcai cím és anyu címe volt benn., nagyon megörültem boldog voltam idegen embereket ölelgettem (én naiv) nem akartam sürgönyözni meg akartalak lepni. Egész úton haza felé se vége se hossza az ünneplésnek himnusz kaja stb. Már a frászt kaptam olyan ideges voltam. Lassan beérkeztünk a nyugatiba otthagytam az egész cirkuszt rohantam hozzád. A házmester azzal fogadott, hogy elköltöztél az Izabella utcába. Ott találtam Klárit a barátnődet és az első percben mindent megtudtam. Nem tudom neked leírni mennyire fájt. Talán azért érintett annyira az esemény mert nagyon bíztam benned. Nem bírtam elképzelni, hogy a foglyok hazaszállítása előtt összeállj egy emberrel. …Egy asszonynak erkölcsi kötelezettségei is vannak. Ez egy rendkívüli esemény hosszú idő belátom szexuális kielégítésre szüksége van a legtöbb embernek, de mindennek megvan a maga módja. Igazam van? Utána haza mentem, Anyám a lányok nagyon boldogok voltak…….. Nagyon csodálkoztam, hogy otthon semmit nem tudtak a Te kilengéseidről, én természetesen azonnal kijelentettem, hogy nem állítom Veled vissza a normális állapotokat. Ezt a szándékomat határozottan ellenezték leginkább anyu. Drága Apám már nem ismert meg érkezésemre 3 hétre meghalt. Később felmentem Klári barátnődhöz, ahol szemeimmel meggyőződhettem, hogy milyen prímául él a mi szép holmijaink között. Egyáltalán nem kibicelve pl. az ólomkristály vázát a konyhába a földön a sarokba fedeztem fel. Még őneki állt feljebb amikor említést tettem róla. Itt ismét bebizonyosodott, hogy az illető úrhoz gyengébb szálak fűznek, mert egy ilyen jó olcsó lakást csak akkor hagy ott az ember. Nem bírtál megélni éheztél? A Zsivé itt segít egész szépen. És ha valaki nagyon akar dolgozni, még abba a nehéz időbe is módot talál arra, hogy a minimálisat megkeresse. Én nagyon sokáig korpán éltem, de a lelkemet mégsem adtam el. Nem tudom elképzelni, hogy anyu nem segített volna. Talán emlékezel utolsó szavaimra még. Az én távozásom egy nagy próbatétel a mi kettőnk életébe, ha túléljük, nagyon boldogok leszünk. Azt hiszem eleget írtam adj el Mindent csak Te maradj meg nekem. Régi terveimet valósítottam meg amikor megérkezésem után rövidesen befeküdtem a zsidó korházba sérvemet megoperáltattam és alapos vizsgálatnak vettem alá magamat. Hat nap múlva egészségesen távoztam semmi szervi elváltozásom nincs. Az első hónap nagyon nehéz volt nem tagadom hiányoztál, napjában többször elkezdtem írni neked. Talán másképp alakult volna a helyzet, ha itt vagy. Kicsit rosszul esett, hogy egyik leveledben sem üdvözlöd anyám pedig ő egy pillanatig sem ellenezte a mi normális kapcsolatunk visszaállítását. Manci se, sőt … Most már nyugodtan mondhatom a realizmusra hallgatva és a józan eszem ítélete szerint, hogy a köztünk fennállt kapcsolatokat nem állítom vissza. Ismét ember vagyok állásomat elfoglaltam, keresek annyit, amiből meg lehet élni. Megpróbálok úgy élni, mint a háború előtt megboldogult legénykoromban. Egyik szobát berendezem a régi bútoraimmal. Szórakozni bálozni fogok és politikai beosztásom is sok időt vesz igénybe, amiből később előnyeim lesznek. Feljelentést megtettem a tűzoltó ellen, egyéni akciókat már nem lehet csinálni. A házkutatásnál ott leszek, Nekem nagyon fontos volna , ha megírnád részletesen, hogy a felszabadulás után mit találtál a dolgainkból nála. Füszeres azt állítja , hogy a motort az oroszok elvitték természetesen a felszabadulás után kellet volna utána nézni. Máskülönben egész primául élnek itt az emberek. Az életszínvonal még nem érte el a háború előtti állapotokat, de rohamosan javul a helyzet. Mindent lehet kapni legolcsóbb a zaba ennivaló kacsa liba van bőven. Tehát aki dolgozik megél. A tisztes megélhetésedet természetesen nem ajánlatos a bizonytalannal felcserélni. Kicsit önző vagyok jó volna ha módot tudnál találni arra, hogy vissza gyere rendezni a válásunkat, de isten mencs nem akarom tönkre tenni a jövőd. A tetőt a fejed fölött, Brazília, Palesztína stb príma karrier lehetőségek. Én nem tagadom, hogy még mindig szeretlek, de ezt az érzést félre kell tennem, mert igazán boldogok nem lehetünk már soha. Nem haragszom rád maraduk továbbra is jó barátok, szívesen segítek rajtad bármikor ha szükséged van rám. Te csak részben vagy hibás az én boldogtalanságomnak. Te bizonyára szereted az illető urat , aki után kimentél és a mai napig kitartasz mellette. Élj boldogan vele szívből kívánom Neked. A detektív épp most volt itt 7 nap múlva tartsuk meg a házkutatást remélem sikerrel. Be fogok számolni róla. Most csináltattam egy új ruhát magamnak, ami itt még elég drága. Más mindenem van már szépen. Nem tudom melyik jóakaród informált olyan szörnyen az itteni helyzetről. Neked prímán felszerelt lakásod van olcsó lakbérrel, nagyon éppen van. Ha privát vevőid nem volnának a szakszervezet kiközvetít. Privát háznál napi 20 Ft-ot fizetnek a te szakmádban. Egy napi megélhetés 6-8 Ft. Légy szíves írj Klárinak, hogy az én tulajdonomat képező dolgokat adja át nekem és ennek kópiáját küldd el nekem! Nagyon kérlek bízzál meg egy ügyvédet az ügyünk rendezése végett aki keressen meg engem. Ne haragudj, hogy csak most válaszoltam, de nagyon meg kellett gondolnom, milyen álláspontra helyezkedem. Írjál levelet világos őszintén! Én más világban élek. Hidd el nehéz Rólad lemondanom, de ezt én a Te és az én boldogságomért teszem. Csók Pista Översättning till engelska, beställd av givaren, vilken inkom i samband med förvärv: My dear Lici, 24 November 1946 I'm sorry that you misunderstood the content of my last letter. I could not understand why it took a month to respond. I could write so much about the past times that would make up a book of more than one thousand pages. Unfortunately, most events are out of date, but there are things I want to tell you. I don't know if you still remember me, I'm a strong-willed man who do not make compromises easily. I went through a great deal in the Soviet Union and so I consider the problems that have arisen between us from a completely different angle. I am not biased, there are very few mitigating circumstances to support your case, but it is hardly enough for us to restore past states. I blame fate too, but it is mainly your fault. I clearly remember you, why? Four and a half years while I was staying in the Soviet Union you were always on my mind. Many hellish sufferings were relatively easier to bear for this. There was hope in me that I would see you again. The distance did not alienate me from you, but rather it forged the feelings towards you. The front was a hell, four months in the front line without food in summer clothes averaging -30 degrees Celsius. Men were sadistically beaten and killed. I saved one of my comrades and for this the commander punished me and broke my arm. I was miraculously healed although I received no treatment. Then came the captivity, and during the first months, I went through similar sufferings. I got very seriously ill, at the end weighing 35 kilos. But I never lost heart, learned to walk again and cope. When I recovered my consciousness in hospital in 1943, I was sobbing and the nurse asked me what my wish was. I asked for a pencil and sheet I wrote you. But I wrote countless times, I took every opportunity to give you a sign of life, it was not up to me that I did not succeed. Later, in 1944, things got better, I became a food purchaser and then a boss in the largest Hungarian camp in the Urals. I learned German, Russian, Romanian, and improved my political education. I ended up Moscow and went to a political school, my friends are now domestic politicians. The question of my return to home was dragging on from April, you can imagine how excited I was. Then I set off on August 13th, and after 32 days of travel I arrived home from the Asian part of the Urals. During the long months of my captivity, I put everything on one card: when I find you, I will win the war. But unfortunately, I lost. In Debrecen I learned from the book of the Jews, it indicated the address in Tutaj utca and mother's address. I was over the moon, I was so happy that I hugged unknown people (how naïve I was), I did not want to telegram to you, I wanted to surprise you. All the way home, there is no end to the celebration, anthem, meals etc. I was in such a state of nerves that I could not wait. Slowly we crawled into Nyugati Railway Station, I left all merry-making behind and ran to you. The caretaker said you moved to Izabella Street. There I found your girlfriend, Klári and learned everything in the first minute. I can't describe how much it hurt me. Maybe it was because I trusted you so much. I couldn't imagine you would go and live with a man before the prisoners were repatriated. … A woman also has moral obligations. This is an extraordinary event for a long time and I realize most people need sexual satisfaction, but there is a way to do everything. Am I right? Then I went home, Mother, the girls were very happy …… I was very surprised that they knew nothing about your affair at home, and of course I immediately stated that I would not restore normal status with you. They were strongly opposed to this intention, especially my mother. My dear father did not recognize me any longer and died 3 weeks after my arrival. Later, I went up to your friend, Klári, where I could see with my own eyes how neatly she lives among our beautiful belongings. For example, I spotted the lead crystal vase in the corner of the kitchen on the ground. She became touchy when I mentioned it. Here I could see again that you had tender feelings towards the gentleman concerned, because one does not leave behind such a good cheap apartment unless that is the case. Couldn't you earn money to live on, were you starving? Zsivé helps a lot. And if you really want to work, even in those difficult times, you will find a way to earn the minimum. I lived on bran for a very long time, but I didn't sell my soul. I can't imagine Mom wouldn't have helped. You may remember my last words. My departure is a huge trial of our lives, if we survive, we will be very happy. I think I've written enough. Sell everything and please remain mine. I accomplished my old plans when, shortly after my arrival, I went to the Jewish hospital, had my hernia operated, and underwent a thorough examination. Six days later I left healthily and all my organs function fine. The first month was very difficult I couldn’t deny, because I missed you soo, I started writing letters to you several times a day. Maybe the situation would have been different if you had been here. It was a little bad for me that you didn't greet my mother in any of your letters. She never objected to the restoration of our normal relationship even for a moment and Aunt Manci’s standpoint also was the same, moreover… Now I can calmly say, listening to the sound of realism and to the judgment of my common sense, I do not want to restore our relationship. I'm a human being again, I am employed, I'm earning enough money to make the living. I try to live as I did in my pre-war happy bachelor age. I have furnished one of the rooms with my old furniture. I'm going to have fun and I will go to dance balls, and my political assignment needs a lot of time too, but it may have benefits for me later on. I have filed a lawsuit against the firefighter, individual-private actions for the compensation no longer can be done. I'll be there at the perquisition. It would be very important for me, if You would write down in details what you found after the liberation with him from our belongings. The Greengrocer said that the motor bike had been taken away by the Russians, obviously it should have been searched after liberation immediately. Otherwise, people live here quite prime. The standard of living has not yet reached pre-war levels, but the situation is rapidly improving. You can buy everything, the cheapest is food, there are plenty duck and goose. So who works lives as well. Of course, it is not advisable to replace your decent living with this the insecurity here. I'm a bit selfish to suggest you to find a way to come back to arrange our divorce, but I believe the God forbid me I don't want to ruin your future. You have a roof over your head, Brazil, Palestine etc. prime career opportunities. I'm not denying that I still love you, but I must put that feeling aside because we can never be really happy again. I'm not angry about you, we may stay good friends, I'll be happy to help you anytime when you need me. You are only partially responsible for my unhappiness. You surely love the gentleman you went after, and you still stand by him to this day. Live happily with him I wish you deep in my heart. The detective was just here, within 7 days, we will keep the perquisition I hope it will successful. I'll tell you everything about it. I just made a new dress for myself, which is quite expensive here. I have other things nicely. I do not know which of your good counsellor informed you so terribly about the situation here. You have here a prime furnished apartment with cheap rent, you have it in a good condition. If you didn’t have private customers, the trade union will outsource them for you. At a private house, your daily pay rate is 20 HUF for your profession. One day's livelihood is 6-8 HUF. Please write to Klari to give me my things and send me a copy of the list! I would very much ask you to hire a lawyer for the settlement of our divorce case, who will contact me. I'm sorry I just answered, but I really had to think about what position I was taking. Write a letter with clearly and sincerely! I live in a different world. Believe it is hard to give up on you, but I do it for your and my happiness. Kisses Pista

• Saros, Alice
• Ungern
• Sovjetunionen
• Moskva

Ungerska

3302910

SMF174

3283111 Volym 1. Inkommande och utgående till/från Alice Saros Volym

https://samlingar.shm.se/archive/67f4f047-623b-4ef4-ae61-1f89572b0488